|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fórum - Illés Klub - Vendégkönyv | |
| Kylie | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.09.14 12:33:24 (Csü) 3957. |
| Még egy pár sor az ÉDESANYÁNAK (levél) Drága Márta Néni! Nehezen kezdem a sorokat, mert a fájdalomtól beszélni is képtelen vagyok, hogy a drága Józsi nincs többé. Ezt nem lehet felfogni, én azt hiszem ez meg sem történt. Mindig fel akarom hívni, hogy éppen merre jár. Elküldöm a barátok bejegyzéseit, amit az Illés-klub honlapjára írtak az után, hogy a szomorú hírt beírtam. Képeket is tettek fel róla, és gyertya is ég az emlékére. Mindenki csak a legnagyobb szeretettel beszél róla Eddig is mindenki adott a szavára, valaki le is írta, hogy nem tudta megfogni egy kérdéssel sem, mert mindent tudott. Pénteken (holnap), 15-én emlékest lesz a Józsiról, bizonyára sokan eljönnek, hiszen ő mindig ott volt. Most először nem mellettem fog ülni, és nem kérdezhetek tőle. Mert bármit kérdeztem, ő mindig a legprecízebben válaszolt, és ha egy angol szöveget tízszer is megkérdeztem, ő mindannyiszor türelemmel válaszolt, és mindig úgy mondta, hogy soha nem éreztem, hogy terhére lenne. Sok helyen voltunk együtt, nem akármilyen programokon, sok szép élményt kaptam tőle, és nem nagyon értem, hogy mi lesz ezután??? Már karácsony másnapjára is megvolt a jegyünk, hogy együtt megyünk a Sportarénába, én nem tudom, hogy lesz-e lelki erőm nélküle elmenni. Mindig mindent el tudott intézni, utánajárni, lehetett a véleményére adni, ott nem volt tévedés, és ha valamit megígért, az úgy is volt. Általában egy véleményünk volt a dolgokról, és ha összejöttünk, főleg, ha többen, hagytuk beszélni, mesélni, és mi szívtuk be az információt. A túraprogramokon is elkápráztatott bennünket a tudásával, soha nem volt felkészületlen, úgy tudott adni, hogy soha nem az ellentételezést leste. Szerette a korrektséget, soha senkinek nem tartozott semmivel. Jó volt vele „üzletelni”, mert szívesen odaadta az ő dolgait, másolni, hallgatni, csak azt várta, hogy mindent visszakapjon időben, sértetlenül, és akkor számíthattunk rá, és ő is ránk. Én legalábbis így voltam vele. Ha pedig én tudtam adni valamit, annak is nagyon örült. Sokat húzták a klubban, hogy mindig hölgykoszorú veszi körül, (Anna, Ibolya, Évi stb.), és ő ezt nagyon értékelte. Táncolni is rá vettem egyszer-kétszer, az Ibolya még többször is. Halk, finom modorával mégis központi ember volt, ezt a bejegyzések igazolják. Mindenki szerette, én nem hiszem, hogy volt olyan ember, aki csak kicsit is haragudott volna rá. Ellenkezőleg: SZERETTÜK mindannyian. Így emlékezünk rá. Csókolom, majd jelentkezem. Évi |
|
| << 1 >> |