|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fórum - Illés Klub - Sport | |
| Speci | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.11.17 08:56:12 (P) 235. |
| "Hol egy FOCISTA? - az itt a kérdés." Sajnos tegnap meghalt a legnagyobb ismert magyar labdarugó: Puskás "Öcsi" |
|
| Előzmény: 233, benzol | |
| Speci | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.10.16 17:12:56 (H) 209. |
| Vica! Látszik, hogy Fehérvár-i lány vagy! /délutánonkénti kosárlabda edzésekre járás/ Székesfehérvárnak mindig híres volt a sportélete. Persze most az általam ismert idöszakra (70-80-as évek) gondolok. Ekkor Fehérvárnak jó NB-I, és NB-II-es kosárlabda csapatai voltak. /Videoton,`Épitök/ Szégyen, hogy nem is tudom, hogy napjainkban hány és milyen szintü csapatok vannak! Meg is nézem az interneten. |
|
| Előzmény: 208 | |
| Speci | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.10.15 18:38:24 (V) 204. |
| Lilike! Nagyon szépen köszönöm! |
|
| Előzmény: 201, Lilike | |
| Speci | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.10.15 01:43:34 (V) 199. |
| Kedves Pisti! A mostani bejegyzésed nagyon letört. Teljesen magam alatt vagyok! Ezek szerint október 6.-án nagyon öreg ember benyomását keltettem, ha nem tételezed fel rólam, hogy még tudok mozogni. Való igaz, hogy az idei évtöl már csak hetente egyszer megyek el kosárlabdázni és ez másfél órás játékot jelent. Az utolsó NB.II-es mérközésem már régen volt. 1989-ben a térdem széttört, a kétszeri operációt követöen versenyszerüen a SMAFC-ban nem kosárlabdáztam tovább. Ez természetesen nem jelentette a sportolás teljes befejezését, hiszen heti 2-3 edzésre eljártam és még 5-6 évig a városi bajnokságban is játszogattam. Az tény, hogy ez már nem versenysport! Ma már a játék öröméért mozgok és annyira már az eredmény sem érdekel. Na erre csak nehezen tudtam átállni! Szeretett edzöim úgy neveltek bennünket, hogy mérközésen, edzésen a lefujás pillanatáig a gyözelem reményében hajtunk. Az izületeim elhasználodása miatt ma már a futást sajnos mellöznöm kell, igy a kosárlabda mellet kerékpározgatok. Szóval igazad van, el kell ismernem megöregedett az ember. |
|
| Előzmény: 198, Jelbeszéd | |
| Speci | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.10.12 00:01:56 (Csü) 193. |
| Most érkeztem haza a kosárlabda edzésröl és elolvastam a mai labdarugó mérközés eredményét. Hátm az egészeben az a legszomorúbb, hogy igazán nem is nagyon okozott meglepetés. Nem is érdemes több szót áldozni a magyar focira. | |
| Speci | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.07.10 22:41:51 (H) 64. |
| "Egy generáció nőtt fel azóta, és nem láthatta a magyar csapatot egy világküzdelemben." Valamint felnö egy olyan generáció amelyik nagy valószinüséggel már nem fogja hallani élöben az Illéséket. |
|
| Speci | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.07.09 22:32:47 (V) 58. |
| Most hallottam, hogy a legjobb "utcai harcos" címre jelölték Zidanet. Hamar elnyerte ezt a címet. A mérközés nekem nem jelentett maradandó élményt. Felejthetö! |
|
| Speci | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.06.18 16:35:09 (V) 10. |
| Levente, Jelbeszéd teljes mértékben igazatok van abban, hogy mennyire visszatetszö az indokolatlan támogatása a labdarúgásnak a többi sportág rovására. Nekem a sportot, - föleg hazánkban - soha sem a foci jelentette. Bár el kell ismerni, hogy a "régi" még a 60-as évek magyar foci válogatottja is képes volt még egy-egy mérközésre összekapni magát és legyözni a világ akármelyik (pl. brazil, német) csapatát is. Sajnos a munka hiánya miatt, azért jelentös nemzetközi sikert azért nem tudtak elérni. Napjainkban pedig már egy-egy mérközésen sem jön a siker. A sportot mindig is nagyon szerettem, illetve szeretem ma is. Kezdeti idöszakban csak néztem, majd szerencsére egy olyan testnevelö tanár keze alá kerültem aki teljesen a sport szerelmesévé tett. A gimnáziumban kosaraztam, kézilabdáztam és atlétizáltam. A soproni egyetemista éveim alatt, majd azt követöen már csak a kosárlabdázással foglalkoztam. Szerencsém volt, mert Sopronban a kosárlabda egyik vidéki fellegvárában többszázszoros válogatottakkal edzhettem együtt. A soproni egyetemista csapat (a SMAFC) ebben az idöszakban, 70-es években az NB.I-ben szerepelt. Feleségem türelmének köszönhetöen egészen térdmütétemig, 1990-ig játszhattam az NB.II-ben. Ma már csak pocakfogyasztásnak járok le hetente játszani. Idösebb koromra már csak a mozgásigény maradt meg az edzöim által belém nevelt versenyszellemböl. Nem is beszélve az elhasználodott izületek miatt hol itt, hol ott fáj érzésröl, de ezt nem panaszként írom. |
|
| << 1 >> |