"Az Aréna telt házas közönsége tegnap - velem az élen - ünneplőbe öltöztette a lelkét. Szörényi Levente első, és egyben utolsó szólókoncertjére érkeztünk. A magyar kultúra egyik meghatározó alakja mondott búcsút a színpadnak - én még mindig azt remélem, nem örökre. (Sokakkal ellentétben sosem gúnyolódnék azon, ki, hányszor vonult vissza és hány búcsúkoncertet adott. Inkább örüljünk annak, ha a legendák velünk vannak és újabb generációk láthatják őket személyesen...)
Az előadás egyik különlegessége az volt, hogy a rockcsapat mellett egy komplett nagyzenekar segítette az este hősét - Kesselyák Gergely vezényletével. Ennek megfelelően sok dalt áthangszereltek, vagy éppen itt szólalt meg először szimfonikus kísérettel.
A program Szörényi három szólólemezének dalaival kezdődött, csak néhány példa: Dal az ártatlanságról, Utazás, Hej, Barátom, Vágyaim napja. Majd egy önálló blokk következett a színpadi művekből: Attila, Isten kardja, Veled, Uram!, Árpád népe, István, a király. Ez utóbbi szintén most szólalt meg először színpadon élőben, teljes nagyzenekari kísérettel. Egészen kiválóan. A háttérben kivetítőn a Feszty-körkép csodálatos panorámája és figurái tették teljessé az élményt. Végül Szörényi ismét visszatért a színpadra és Illés-klasszikusokkal korbácsolta az egekbe a hangulatot. A kivetítőn archív filmeken felbukkant a teljes zenekar, sőt, a házmester emlegetésével a Kéglidalban Szörényi Szabolcs is énekelt a keverőpultnál.
Ne gondold, Óh, mondd, Még fáj minden csók - és így tovább. A vége egy frenetikus Little Richárd, majd egy csendes akusztikus kompozíció az őszről és az idő múlásáról. (A Ne gondold egészen különleges dal, hiszen sokan - a választás előtt - másnak üzenték: \"És ha még most Tied a szó, ne hidd, hogy így marad örökre.\" ismét visszafordult és más lett a címzett...
A Little Richard után kitört a vastaps, állt az Aréna közönsége és percekig nem engedte le a színpadról az ünnepeltet. Majd amikor lement, újabb, vagy tízperces vastaps következett, hujjogás, mire Szörényi Levente ismét felbukkant és tán könnyekkel a szemében végleg távozott. Előtte a most távol levőknek is megköszönte az elmúlt évtizedeket.
Nos, hát ez ügyben nekem is volt hiányérzetem, még akkor is, ha értem a koncert tematikáját és a számos beszélgetés nyomán a Szörényi Leventében meglevő fontossági szempontokat. Én azért szívesen meghallgattam volna néhány Fonográf-dalt és sajnálom, hogy Bródy János is csak dalszövegeivel emelte az est fényét.
A Hattyúdal azonban így is örök emlék marad, nemesítette a lelket és büszke vagyok rá, hogy ott lehettem, ahol a kortárs magyar kultúra egyik legnagyobb alakja elköszönt a színpadtól.
Levente, köszönöm, köszönjük.
P. S.: A koncert után fogadást is adtak Szörényi Levente tiszteletére. Néhány név azok közül, akik jelen voltunk - komment nélkül: Kövér László, Tarlós István, Alföldi Róbert, Makovecz Imre, Rózsa János, Halász Judit, Frenreisz Károly, Várkonyi Mátyás, Studniczky Ferenc, A Társulat több tagja - Feke Pál, Vadkerti Imre, Tóth Attila, Simon Boglárka, Töreki Andrea, Molnár Ágnes - ők fel is léptek a koncerten. Ott volt Sebő Ferenc, Halmos Béla, Gryllus Vilmos, Kiss B. Attila, Horváth Ádám, akik szitén muzsikájukkal és énekükkel tették még maradandóbbá az estet."
Gréczy Zsolt
|
