Ami engem illet, én ezután is kitartok a CD-nél.
Megéltem a kazettás magnó korszakot, annak minden előnyével és hátrányával. Bakelit lemezem soha nem volt, mivel lemezjátszóm sem (azt az 1 db bakelit lemezt, amim van, azt ajándékba kaptam a Paul McCartney International Fan Club-tól és rögtön át is játszottam egy ismerősöm segítségével szalagos kazettára, hogy tudjam hallgatni). A bakelit lemez túl sok helyet foglal, arról nem is beszélve, hogy egy idő múlva karcos lesz, recseg és ennélfogva élvezhetetlen. Szóval örülök annak, hogy ez kimaradt az életemből.
A CD lemez, akárcsak a kazetta, kis helyet foglal, praktikus megoldás, sok belefér a retikülömbe, ha nyaralásra viszek belőle magammal. A CD-t többek között azért kedveltem meg, mert digitális, tiszta hangzást biztosít, és a kazettákat nehézkes volt előre-hátra tekerni, ha ki akartam keresni egy-egy zeneszámot. Ehhez képest a CD lejátszón pillanatok alatt ki tudom keresni a kívánt zenét.
És hogy mi minden szól még a CD mellett számomra, pl. az, hogy a szerző jóváhagyása van nemcsak azon, hogy milyen dalokat talál alkalmasnak megjelentetésre, ő választja ki a dalok sorrendjét, ami nem véletlenül olyan amilyen, és rajta múlik a munkájának a külső megjelenése is, ő hagyja jóvá a design-t, rajta múlik, hogy mi minden "csemegével" látja el a rajongóit, pl. közli-e a dalszövegeket, ír-e hozzá használati útmutatót, vagy egy összefoglalót a dalok keletkezésének idejéről, körülményeiről, arról, hogy mi ihlette az egyes dalokat, fényképek, stb. stb. Én ezeket mind nagyra értékelem. Egy CD-t el tudok vinni dedikáltatni a szerzővel. Szóval egy CD értékét számomra nem csak a rajta levő zeneszámok értéke adja, hanem nagyon sok minden más. Szóval egy CD számomra maradandó élmény minden tekintetben, amelyet évtizedek múlva is boldogan veszek a kezembe. De hát gondolom ezzel nem mondtam sok újdonságot, csak egy személyes eszmefuttatás volt.
|