Benkóékról sok mindent megírtak már. Így nekem nem kell megismételnem, hogy tegnap ünnepelték a Török Pál utcai Benkó Klub 45. születésnapját. A Klub 1967. október 18-án szerdán alakult és azóta is -a nyári szünetet kivéve- minden szerdán este ott játszanak. Ha esetleg meg aznap turné, fellépés van valahol máshol, akkor aznapra baráti zenekaroknak adják át a terepet. Ahogy Benkó Sándor fogalmazott, „ez az otthonunk, itt próbálunk és innen indulunk a turnékra”. Azt is megírták már, Európában biztos, hogy egyedülálló, hogy egy együttesnek, egy helyen ilyen hosszú időn át klubja van, melyből magából gazdaságilag nem sokat profitálnak. (Bár ez utóbbi megállapítás -klubról lévén szó-nem biztos, hogy egyedülálló.) Tény, hogy a közönség szeretetéből, lelkesedésből, hangulatból, baráti együttlétekből annál több a profit, mely a zenei megélhetéshez ugyancsak elengedhetetlen, hiszen ők idejekorán felismerték, hogy egy zenekarnak és a közönségnek szüksége van egy klubra, ahol zenei és verbális poenok mellett világszínvonalon lehet muzsikálni és közben bekiabálni, hülyéskedni, sörözni, ahogy az ilyen klubesteken illendő, ezen tevékenységek között semmilyen ellentmondás nem feszül. Nem kell hangoztatni azt se, hogy a szünetben a zenészek nem vonulnak el elefántcsontból készült öltözőikbe, hanem a közönségükkel beszélgetnek, humorizálnak és megbeszélik azon dolgokat, melyeket a színpadon mégsem lehetett, Nagy Iván pl., aki szintén tegnap tartotta a születésnapját, még a szünetben is énekelt nekünk, no nem éppen new orleansi dalokat. Fölfedve klubos mivoltomat természetesen az Illés Klub nevében fölköszöntöttem őt boldog születésnapot és még hosszú zenélést kívánva neki, aki ezután még Pásztory Zolihoz fűződő barátságáról beszélt és így összeértek a szálak. Éljen a BDB!
|