1968 április IM.
Nézem a képet - Levit, Zoránt, Kóbort, Lajost, Szabit. és eszembe jut, készültünk az érettségire, világmegváltóan hordtuk az éppen a fülünkre érő "hosszú hajat". Büszkék voltunk az érte kapott osztályfönöki intőre - ezt a hippi hajat, pedig levágatod fiam - szólt az ukáz, de mi makacsul dacoltunk, milyen nevetségesnek is tűnik ez ma.
Nézem a képet - A Május 1 moziban az "Egy nehéz nap éjszakáját" 16-szor néztük meg egymásután. Nem lehetett még Beatles lemezt kapni. Talán a Ceglédinél a Rákóczi úton, vagy esetleg egy-két külkeres csemeténél, ha a szülei hoztak neki külföldről.
Nézem a képet - Már kora délután a suli végén, sorba álltunk, (akármilyen idő volt) a Fehérvári úton, azt hiszem szerdán, de lehet, hogy csütörtökön, hogy este bejussunk a kör terembe, az Illés klubba. Az ülő párnákon kuporogva, de emberközelben a Bandától, újra meg újra átélni a zene csodáját. Két nagy kedvencem "A holdfény 69" és az "Eltávozott nap" hosszú imprója mai napig is fülembe cseng. Sajnos, akármilyen minőségben, de nem tudom megszerezni.
Nézem a képet - Akkor még sokszor csak árukapcsolásban, lehetett IM-et kapni az újságosnál, kellett mellé venni valamilyen másik lapot is.
Fanatikus rajongók voltunk, mint a foci szurkolók (igaz akkor még volt, foci is) késhegyig menő viták arról, ki a jobb az Illés, az Omega, vagy a Metro. Ma már csak mosolygunk ezen is.
Megtanultunk a jó zenére figyelni, bárki játsza is azt.
Nézem a képet - 45 év úgy elszállt, mint a gondolat, jó látni ezt a sok fiatal arcot, akik közül sajnos, ha nem is mindenki, de még szerencsére sokan ma is itt vannak közöttünk. Ezek a zenekarok tartást adtak nekünk, formálták az ízlésünket, gondolatainkat, sokszor adtak kapaszkodót a mindennapokban. Nem véletlen, hogy ma is szeretet, és érdeklődés övezi őket.
Nézem a képet - Remélem, hogy sokáig így is marad!
|
