Kedves Ummagumma!
Semmiképpen nem szeretnék valamiféle polemizálásba keveredni, csak a még bennem levő néhány gondolatot szeretném elmondani.  Előre is köszönöm Mindenkinek a türelmét. 
Amikor magamtól idéztem, előre bocsátottam, hogy nem állítom, hogy igazam van.
Mindenkit befolyásol egy folyamat értékelésében, hogy miként élt meg ő maga egy eseményt vagy időszakot. Én a magam részéről nem érzem elég távolinak a fiatalságomat ahhoz, hogy történészi szemmel nézzem, ezért inkább az akkori szememmel és fülemmel, az akkori világszemléletem alapjáról indulva igyekszem megfogalmazni az akkori viszonyokat.
Ezzel elismerem a magam szubjektivitását, egyben állítom, hogy ettől mások sem képesek mentesülni. 
A nehézségek összehozzák a sorstársakat, erősítik az összetartozást. Vagy ellenkezőleg. Attól függ, hogy mit akarunk igazolni vele. 
Illés Lajos elmondta, hogy ő csak egy tag a zenekarban, amit akármilyen néven is jegyezhetnének. Az, hogy a zenekar neve Illés, és őt is éppen Illésnek hívják, igazából akár a véletlen műve is lehetne. Neki csak annyi köze van az Illés névhez, hogy ő adta a nevet a zenekarnak, de később teljesen függetlenedett az elnevezés az ő személyétől.
Így igazából a szétválás utáni Illés együttesnek semmi köze nem volt már a régi Illéshez. Az alapvetően meghatározó páros bárhol folytatja, az új formáció az Illés folytatásának felel meg.
Tini szövegeinek nagysága abban van, hogy soha nem osztottak meg, hanem mindig is összehoztak. Az, hogy az örök emberi értékek és az elfogulatlan igazság iránti vágyat, az arra való törekvést fogalmazta meg, sokkal többet tett, mintha direkt- és aktuálpolitikai tartalmú szövegeket írt volna. Ezért élnek és érvényesek a megszületésüktől fogva minden pillanatban.
Nem érzem magamat hivatottnak a zenei elemzésre. Tisztában vagyok vele, hogy nem country-t játszottak, de akkoriban valami rejtélyes ok folytán a közönség mindenkit be akart sorolni valahová, és mivel a cuontry elég nagy lila köd volt ahhoz, hogy ők is beleférjenek, hát beletuszkolták.
|
