Lilike!
Lehet, hogy félreértettél. Amit írsz, azzal én teljesen egyetértek. A szerelemben a kor nem számít. Ez így igaz.
Én azt akartam hangsúlyozni, hogy a 60-as években volt ILLÉS, Metró, Omega. A nagy riválisok. A választék is ennyi volt. Szinte megközelíthetetlen bálványok voltak, mert az összes tini értük bomlott (nem beszélve arról, hogy vidéken éltünk, tehát évente max. esetleg egy koncert volt adott). Egy 15-16 éves lány pedig meg sem látott egy nála 10 évvel idősebb fiut, mert öregnek találta.Nyilvánvaló, hogy a saját korosztályával próbált kapcsolatot teremteni, partnereit, szerelmeit is köztük találta meg. Na már most mi az ördögnek kerestük volna mi a osztálytársaink közt a szerelmünket, (persze azért köztük is akadt, de könnyebb fajsúllyal), mikor ott voltak a bálványok, szinte velünk egyidősek.
Akkor volt az 5 órai tea, a Táskarádió (akkor még a Szilágyi János vezette természetesen fiatalon), TV felvétel nagyon kevés, inkább csak évente a Fesztiválok és azok ismétlése nagy ritkán. Amikor meg betiltották őket, csak a Szabad Európa Rádió maradt Csekével. Mint ahogy a Beatles filmekbe látod az őrjöngő, sírva fetrengő, extázisba eső fiatalokat, mi is így rohamoztuk meg és állítottuk totál hangerőre a rádiót, ha egy felvételüket lejátszották. Hát nem igazán tudtak az idősebbek elviselni bennünket. Azt mondták nem vagyunk normálisak, (rólam is ezt mondta nagy idegesen a Mamám) és próbáltak is drasztikus eszközökkel "leszoktatni" róluk. Láthatod, nem sok eredménnyel. Visszatérve a te korosztályodra, veletek pontosan fordítva történt. Ti megszerettétek a zenéjüket, minél többet akartatok nyilván magáról az EMBER-ről is megtudni ..... aztán már minden jött magától, és akkor odaértünk ahhoz, amit mondtál, nem is merül fel a kérdés, hogy hány éves, hiszen ez már teljesen lényegtelen.
|
