A negyedik darab a közép-kelet európai vállalkozók álma:
A Merdzso
Alapvetõen mi a baj a Mercedessel? Szép autó, jó autó, elegáns, megbízható, gyors, erõs, okos, értékálló, szervízigénye kicsiny, úttartása kitûnõ, télen jó meleg. Az autók királynõje. Semmi több? De! A Kárpát medencei népek (megkockáztatom: a Rajnától keletre élõ népek) folklorjában különös szerepet tölt be ez a személygépjármû. A Merdzso.
Hogyan lesz egy Mercedesbõl Merdzso? Kezdjük. Ötözzünk föl a legfrissebb divat szerinti narancssárga lila zizegõs melegítõnkbe, vegyünk hozzá remekül passzoló kis barna makkoscipõt és ízlesesen kifukszolva sétaljunk el nagy teherbírású nejlonszatyorral kezünkben egy Mercedes-autókereskedésbe, s közöljük, hogy szeretnénk egy Ötszázast. De mégis, legyen inkább Hatszázas, mert még megszólnak a konditeremben.
Az eladó figyelmeztet, hogy... hogy az autó ára, hm, igen magas, meghaladhatja a negyvenmillió forintot, zizzentsünk hát egyet melegítõnkkel, és laza vállmozdulatokkal kísérve rázzuk meg nyakunkban a kétkilónyi fukszot, hogy eztet nézzed meg, ecsém, eztet sem szarér` vettem, és borítsuk ki szépen a nagy teherbírású nejlonszatyorból a lóvét.
A Mercedes megvan, most kezdhetjük Merdzsóvá alakítani. Beszerezzük a szükséges extrákat. Valami szép diódasoros lámpát hátulra. Jegesmedveszõrt a kormányra, dupla krómozott kipufogót, matricákat. A belsõ visszapillantóra két tucat Wunderbaum (vaniliaillat). Két ezerwattos hangfal, hogy szóljon rendesen a szketmen dzson meg a koton ájd dzsó. A bõrülésekre vicces op-art huzat, élénk színû geometrikus ábrákkal, hátul lehet cicamintás, biztos tetszik majd a pittbullnak. Elölrõl a jelvény lecsavarozódik es vivõdik mindenhová a slusszkulcs függelékeként (lopásmegelõzés). Végül mi kell még a Merdzsóhoz?
Nem árt a csomagtartóba valami jobb szamurájkard, de minimum baseballütõ, esetleg puska, a kesztyûtartóba pedig egy Parabellum (Magnum), amit piros lámpánál álldogálva, az ablakon kikönyökölve lehet forgatni, próbálgatni vele a célzást.
A Merdzso készen is volna. Legelõszor menjünk vele körbe a kocsisor környékén, ellenõrizzuk a lányokat, vidáman üdvözöljük valamennyit, köszönjünk a haveroknak ("Mit nézõ'?!!").
Ha cigarettát vennénk, ne habozzunk, parkoljunk nyugodtan a körút közepén, azt a pár percet igázan kibírják. A dudálókat nyugtassuk meg megfelelõen hangos "Letépem a fejedet!" kiáltásokkal.
Miután bekukkantottunk a peepshow ba (parkolás körút közepén, elakadásjelző), elnézhetünk az ismerõs hamburgereshez, fölparkolhatunk ottan a járdára, félrelökve néhány gyalogost, akiket ne feledjünk alaposan megfeddni, mivel a proletárok durva szövésû nadrágja csúnyán összekarcolhatja a drága autó finom fényezését. A méltatlankodókat ("De uram, ön ráállt a lábamra!") fejeljük le, aztán, amikor feljelentéssel fenyeget, nevezzük rohadt kommunistának és a biztonság kedvéért villantsuk meg pillangókésünket. Elegánsabb éttermekben helyezzük az abroszra a kocsikulcsot a nagy fémjelvénnyel es rókafarokkal úgy, hogy elvágólagos legyen a maroktelefonnal, majd rendeljünk az autónak is egy dupla bélszint jól átsütve, sok mustárral, sült krumplival, hozzá egy Chivas Regalt Red Bullal.
|
