Nem szentségtörés, én nagyon élveztem a filmet, várom a folytatást, bár koromnál fogva /sajnos/ nem voltam KEX koncerten. De:
12 éves koromig laktunk Bp. II.ker.Riadó utcában, egyszercsak láttam 4-5 hosszúhajú srácot az utcán jönni, pontosabban az úttesten jöttek egymás mellett, /forgalom akkor 0/, megbámultam őket, mert tetszett a hosszú haj, vidámak voltak és hülyéskedtek egymással.Egy idő után az Ifjúsági Magazint nézegetve megdöbbentett a felismerés, hogy én akkor az utcán a KEX együttest láthattam,legalábbis a többiekre nem emlékszem, de Baksa Soós arca határozottan ma is előttem van, még arra is emlékszem, hogy hosszú drapp v. világosbarna kabát volt rajta.Vszínű, hogy az utcán is ő tűnhetett ki a hülyéskedéssel a többiek közül, ezért maradt meg ő. Miért van az, hogy kisgyerekként egy ilyen apró, történetnek sem nevezhető 1-2 perces ártatlan jelenés így megmarad az emberben?
|
