|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Borella | Válasz erre (^) (>) (f) 2011.12.16 01:40:57 (P) 21439. |
| Előzetes egyeztetés alapján bemásolom a Koncz-csoport jeles tagjának, Petrának berlini beszámolóját Koncz Zsuzsa közelmúltbeli vendégeskedéséről a berlini közönség előtt. Petráról tudni kell, hogy született német létére elképesztő szépen és jól beszéli a mi nyelvünket, és ennek a tudásának részben az Illés és Zsuzsa az ihletője, mert annyira szerette volna tudni, miről énekelnek, hogy megtanult magyarul. Íme az Illés klub számára összegzett beszámolója: 2011.12.09 Berlin – beszélgetés Zsuzsával Életem napja volt, ezt csak újra és újra mondhatom. Egészen el vagyok ragadtatva, és bár már visszajöttem a mindennapi életembe, a lelkem még mindig Berlinben van. Nem tudom, hogy találom-e a helyes szavakat mindezt leírtni. Nehéz lesz biztos, rendszeres beszámolót írni, mert olyan sok körbejár a fejemben. Zsuzsa nagyon helyes személy – ezt tudtam, de hogy annyira melegszívű, ezt nem gondoltam. Most tudom, és nagyon-nagyon jólesik!!! Az első pillanattól rendkivül jól éreztem magam. „Felszívtam” mindent, amit Zsuzsi mesélt, és közben rajtakaptam magam azon, hogy teljesen elfelejtettem a világot körülöttem, hogy Berlinben vagyok, hogy vannak még mások a teremben. Úgy volt, mintha találkoztam egy drága, rég nem látott rokonnal. Valóban!!! Mintha ülnénk itt a szobámban. És mivel mindig olyan szépen odanézett az irányomba, nekem úgy tűnt, mintha velem beszélne. De most már sorban: Szeretnék ezen a helyen először (Robotka) Jóskának köszönni. Nagyszerűen rendezte ezt a feledhetetlen eseményt, nagyon izgatott volt (ő is), bár minden perfekt volt. Kicsit késve kezdődött az est, hírtelen ott állt Zsuzsi az ajtóban és máris kezdett beszélgetni, üdvözölt bennünket, mondta, hogy mennyire örül ott lenni stb. Remek formában volt– vidám, jókedvű, temperamentumos, egyszerűen tündéri, azt hiszem nincs jobb szó mint ez a magyar szó. Muha Klári, szerintem nagyon kellemes műsorvezető volt, szerény, visszatartott, nem kérdezett sokat, hanem hagyta Zsuzsát beszélni, sohase próbálta előtérbe helyezni magát. Brávó! És Zsuzsi beszélt és beszélt – nagyon szórakoztatóan, vidáman, humorosan. Közben lejátszottak részleteket a DVD-ből. Mindegyik után nagy tapsot kapott, s úgy nézett, mintha kicsit kínos neki, mert hát nem élően énekelt. (Mondta, hogy nem szeret magát a képernyőn látni) De mégis az egész idő alatt nem csak mi, hanem ő is jól érezte magát, ez biztos! Mesélt sokmindenről: a „37” dalai jelentéséről (értelméről) és készítéséről, pályafutásárol Omegáékkal és Illésékkel, a Ki mit tud- és a mai zene-showokról, az Ezek a fiatalok-rol, és hogyan látta magát mint színésznő, a viszonyáról alkohol- és kábitószerekhez s az asztrológiához, a hajáról, és milyen volt, mikor levágatta, arról, hogy milyen volt neki slágerénekesnőnek lenni a németnyelvű országokban, hogy mit tanítottak neki NO-ban (pl. sminkelni!!), vagy hogy mit itt előszőr tapasztolta (pl. nagy zeneműsorokat az NDK tévében, mint „Ein Kessel Buntes”), a „francia” karrierjéről, arról, hogy, ha felmegy a színpadra, sohase érzi magát úgy mint Kossúth-vagy Prima Primissima díjas, hanem csak mint a kis Zsuzsi, aki fél …. s még sok másról. Muha Klári szerint elárult nekünk egypár dolgot, melyekről máshól még sose beszélt.Hááááá!!!!!! A német vendégek fejhallgatókat kaptak, mert egy tolmács lefordított nekik mindent. Nekem nem kellettek a fejhallgatók, így is mindent értettem, amit Zsuzsa mondta, hisz senkisem a világon beszél olyan szépen magyarul mint ő. A beszélgetés kicsit többet tartott mint egy órát, azután kezdődött a dedikálás. Szépen sorba álltunk – én voltam a negyedik vagy ötödik. Odatettem a ZS. asztalára a DVD-t és a könyvet, és mondtam, hogy kérek 2 autogramot. Zsuzsi írt nekem két nagyon kedves „kisszöveget”, odaadtam neki egy ajándékot és Jóska csinált rólunk 2 képet. Azután már sorra kerültek a következő autogramvadászok. Szívesen maradtam volna egy picit, talán beszélgethettem volna Zsével még egypár szót, de nem ment. Mikor indultam (gondolom, az első voltam, aki indult) ZS éppen beszélgetésben volt Jürgen Walterrel, így hát csak távolról integettem neki, és ez volt az. Kicsit haragszom magamra, mert olyan izgatott voltam, reszkettek a lábaim, gondolni és beszélni alig tudtam, Tulajdonképpen csak hülyeségeket mondtam, és abból is csak (talán hála istennek) keveset. Összesen, ahogy itt már párszor írtam, egy nagyszerű, felejthetetlen est volt számomra, melyiket tulajdonképpen már 41 éve vártam, és melyik még szebb és jobb volt, mint vártam. Biztos, hogy ez a dec. 9-ike örökké itt marad a szívemben. Na – és Zsuzsa maga még sokkal kedvesebb, helyesebb, drágább, fiatalosabb (és szebb!!!!!) mint úgy is már gondoltam. Petra Baldovski, Görlitz, Németország 2011.12.10 |
|
| << 1 >> |