Én csak kis képernyőn, félig láttam az előadást, de ami eljutott hozzám, az helyénvaló volt, működött.
Ahogy már szó volt róla, másnap mindenki a darabról beszélt: tele volt a facebook, az internetes hírportálok és vélhetően a nyomtatott sajtó is a véleményekkel. Bizonyára az emberek is erről beszélgettek a villamoson, munkahelyen és a boltban. Hiába létezik megannyi tv csatorna és internetes oldal, hiába követelik maguknak a különféle médiumok a figyelemnek egy kis morzsáját, bekövetkezett az, ami hosszú évek (szinte évtizedek óta) nem volt lehetséges: az egész ország egy azaz egy tv műsort nézett, mindenki az István, a királyra figyelt. Le a kalappal Szörényi - Bródy előtt, hogy harminc év után is megállja a helyét a darab, maradandót alkottak! És le a kalappal Alföldi előtt is, mert elérte, hogy egy ország legyen kíváncsi a rendezésére, kiemelve a darabot az ünnepi kelléktárból.
Ekkora figyelmet 1983-ban kaphatott az István utoljára, gratulálok a közreműködőknek, hogy harminc évvel később ezt sikerült megismételni!
Természetesen én is figyelemmel kísértem a kritikákat, egyik ismerősöm így jellemezte az előadást:
"Erre lehetne mondani, hogy szegény Szörényi forog a sírjában, pedig még él." 
|
De persze nem látok a jövőbe, majd meglátjuk, mit hoz. Úgyis a hálás utókor dönt el mindent.