|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Joly | Válasz erre (^) (>) (f) 2018.02.17 15:55:39 (Szo) 26499. |
| Beszámoló! Először is, NAGYOK VOLTATOK FIÚK! Már nagyon vártuk ezt a koncertet, és élőben láthattuk őket, ahogy Bródy mondta. Amire Levente megerősítette, hogy „még élünk”. És remélem ez még sokáig így fog maradni. Én is és még jó néhány klubtársam abban a kivételes helyzetben voltunk, hogy az „első sorban ült”-ünk. Közelről láthattuk a fiúk arcrezdüléseit is. Az Óbudai Danubia Zenekar kezdése jó felvezetése volt a koncertnek, és jól kiegészítették a Fonográf zenészeit. A látványos háttérvetítés emelte a koncert színvonalát. El-el kalandozott a tekintetünk a jópofa régi képeken. Örs, aki Németh Oszi tanítványa volt, méltó partnernek bizonyult a közös zenélésben. Oszi büszke lehet rá. Nem mellesleg, tehetséges is. Mókás jelenet volt, amikor Oszi megjelent a hátára szerelt és lábbal működtetett nagydobbal. El nem tudom képzelni, hogy bírta cipelni és közben még játszani is rajta. Mindenesetre jól szórakozott rajta a közönség. Levi igyekezett a legjobbat kihozni a hangjából, a megfázása ellenére. Nem lehetett könnyű több mint két órán keresztül kieresztenie a hangját, hogy az egész Arénában hallják. Jó kis mézes pálinkával egész jó kúrát lehet csinálni. Csak úgy mondom. Bródy előkerült, régi steel gitárján játszott. Olyan volt, mintha csak tegnap állt volna fel mellőle. Közben még a műsort is konferálta, ami időközönként nagy tetszést váltott ki a közönségben. Móricz Misi csendességében is olyan szólókat játszott, hogy úgy csak kevesen tudnak játszani. Hallatszott a játékán, hogy sokat és rendszeresen gitározik. Minden fáradság nélkül lenyomta azt a két órát. Tolcsvay Laci nagyon jó formában volt. Csak úgy vibrált. Egyszerre két hangszeren is játszott. Biztos látható volt mindenhonnan, hogy szájharmonikázott, és a jobb kezével még a billentyűket is nyomta. Ja, és közben még énekelt is. Szabolcs a szokásos, magas székén kényelmesen játszott és nézett le ránk. Szép komótosan felmászott rá, és nem mozdult onnan egy tapodtat sem. Régóta nem fogott már gitárt a kezében. De ez nem látszott meg a játékán. Örülök, hogy végül vállalta a fellépést, annak ellenére, hogy már nem akart fellépést vállalni. Egyszer a végén még láttam elmosolyodni is. Ha valaki figyelte, akkor a zenekar tagjai nagyon sokféle hangszeren játszottak. Tolcsvay billentyűkön, bendzsón, szájharmonikán, Levente gitáron, mandolinon, hegedűn, Bródy steel gitáron, Szabolcs basszus gitáron, Oszi a dobjain, ugye, amiből több is volt. Ja, és mindegyik énekelt is, és nem akárhogy. Na, és még Örs is rásegített a zenekarnak a dobbal és énekkel. Régen nem hallott kedves számokat játszottak, amik felidézték ifjúságunkat. Együtt fújtuk a dalokat a zenekarral. Kár, hogy olyan gyorsan eltelt az a két óra. Én még szívesen hallgattam volna őket. Úgy érzem, ez volt a Fonográf Együttes búcsúkoncertje. Azt hiszem mindenkinek emlékezetes marad, aki ott volt és hallhatta. Köszönjük Fiúk! |
|
| << 1 >> |