FONOGRÁF KONCERT AZ ARÉNÁBAN (ahogy én láttam... )
Péntek este több mint tízezer zenerajongó társaságában megtekintettem a Fonográf koncertet. A zenekar legutóbb 2004. június 4-án lépett fel, akkor a Kisstadionban. Azóta 14 év telt el, és a rajongók szerették volna még egyszer az életben együtt látni a fiúkat. Annál is inkább, mivel Tolcsvay Laci kivételével (1950-ben született) a többiek már betöltötték a 70. évüket, illetve Móricz Misi pár nap múlva fogja betölteni, és még hál’ Istennek élnek mindannyian.
Az egész koncert szépen fel volt építve, a zenészek a tőlük megszokott színvonalon játszottak, és több szólamban énekeltek. Semmi pirotechnika, és füstölő, csak a zene. Az Óbudai Danubia zenekar, és néhány zenész szolidan meghúzódtak a háttérben. (nem szaladgáltak a színpadon föl-alá, mint más zenekaroknál a vendégzenészek…) A dalok közben a háttérben a kivetítőn állandóan olyan képek futottak, melyek a dal hangulatát, történetét idéznék. A koncert két részében (közben szünet is volt) a Fonográf gyakorlatilag eljátszotta a legnagyobb és legismertebb slágereit. Amit én személy szerint hiányoltam, az a „Széllel szemben” c. dal volt, illetve az „Edison Magyarországon”, amivel a TV-ben is reklámozták a koncertet. A lírai daloknál már nem gyertya égett, de nem is öngyújtó világított, hanem mobiltelefon… hja kérem… Levente több dalban is hegedűn játszott, és Németh Oszkár is szolgált meglepetéssel… A valaha ő általa énekelt „Ha csókol a szád” c. dalnál a hátára szerelt nagydobbal, cintányérral jött be a színpadra.
Tolcsvay Laci szépen énekelte az „Első villamost” és ebben a dalban nagyon szépen szólt a nagyzenekar is. Bródy még egy kis politikát is becsempészett, amit nem biztos, hogy mindenki észrevett… persze nem direktben… csupán idézett egy sort az „Edison Magyarországon” c. dal szövegéből… „A hazai munkás viszonyaink Edisont komolyan érdekelték, s miért a tömeges kivándorlás, Fodor úrral ezt is megbeszélték, Edison úgy vélte nagy veszteség, hogy ilyen szép és haladó ország, nem biztosítja mindenkinek a társadalmilag hasznos munkát…”
Arra mindenki számított, hogy lesz visszajövetel, hiszen minden koncert így van felépítve… és arra is gondolni lehetett, hogy a befejező szám a „Lökd ide a sört” lesz… De aztán a legeslegvégén, amikor már elkezdtek a nézők szállingózni, még egyszer visszajött a zenekar (meg is álltak a szállingózók) és acapella elénekelték a „Ha felépül végül a házunk” c. dal… És aztán tényleg vége.
Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de nagyon jó koncertet láthattunk, hallhattunk, és szerintem mindenki azt kapta, amire számított. Én biztosan. Mindenesetre olyan érzésekkel jöttem el, hogy talán utoljára láthattam őket élőben. Már én is 67 éves leszek, és ők sem lesznek fiatalabbak…
|
