|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hilda | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.15 22:33:05 (Csü) 65. |
| Lilike! Lehet, hogy félreértettél. Amit írsz, azzal én teljesen egyetértek. A szerelemben a kor nem számít. Ez így igaz. Én azt akartam hangsúlyozni, hogy a 60-as években volt ILLÉS, Metró, Omega. A nagy riválisok. A választék is ennyi volt. Szinte megközelíthetetlen bálványok voltak, mert az összes tini értük bomlott (nem beszélve arról, hogy vidéken éltünk, tehát évente max. esetleg egy koncert volt adott). Egy 15-16 éves lány pedig meg sem látott egy nála 10 évvel idősebb fiut, mert öregnek találta.Nyilvánvaló, hogy a saját korosztályával próbált kapcsolatot teremteni, partnereit, szerelmeit is köztük találta meg. Na már most mi az ördögnek kerestük volna mi a osztálytársaink közt a szerelmünket, (persze azért köztük is akadt, de könnyebb fajsúllyal), mikor ott voltak a bálványok, szinte velünk egyidősek. Akkor volt az 5 órai tea, a Táskarádió (akkor még a Szilágyi János vezette természetesen fiatalon), TV felvétel nagyon kevés, inkább csak évente a Fesztiválok és azok ismétlése nagy ritkán. Amikor meg betiltották őket, csak a Szabad Európa Rádió maradt Csekével. Mint ahogy a Beatles filmekbe látod az őrjöngő, sírva fetrengő, extázisba eső fiatalokat, mi is így rohamoztuk meg és állítottuk totál hangerőre a rádiót, ha egy felvételüket lejátszották. Hát nem igazán tudtak az idősebbek elviselni bennünket. Azt mondták nem vagyunk normálisak, (rólam is ezt mondta nagy idegesen a Mamám) és próbáltak is drasztikus eszközökkel "leszoktatni" róluk. Láthatod, nem sok eredménnyel. Visszatérve a te korosztályodra, veletek pontosan fordítva történt. Ti megszerettétek a zenéjüket, minél többet akartatok nyilván magáról az EMBER-ről is megtudni ..... aztán már minden jött magától, és akkor odaértünk ahhoz, amit mondtál, nem is merül fel a kérdés, hogy hány éves, hiszen ez már teljesen lényegtelen. |
|
| Előzmény: 62, Lilike | |
| Lilike | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.15 15:25:31 (Csü) 62. |
| "A korkülönbség persze mit sem számít, de gondoljatok csak bele, ők az én korosztályom." Hidd el, hogy nem számít. Amikor az EMBERbe szeretsz bele, akkor nem számít az, hogy van-e haja, vagy hogy az ősz-e, meg barázdáltabb az arca a tiedénél. Hisz ő ugyanaz, mint aki 20-30-ki tudja hány évvel ezelőtt volt. |
|
| Előzmény: 53, Hilda | |
| Hilda | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.14 22:07:24 (Sze) 53. |
| Édesek vagytok lányok. A korkülönbség persze mit sem számít, de gondoljatok csak bele, ők az én korosztályom. Anno nem volt olyan széles a paletta, mint most a zenekarok berkeiben, de a zenéjük olyan igényes, magas színvonalú volt (már bocsánat), ők egyedül többet értek, mint a mostani összes zenekar alkotása együttvéve. Minden szavukat, mozdulatukat figyeltük, lestük. Erről szólt az életünk. Mondjátok, a Levi alacsony, mi a szent esküt is letettük, hogy van vagy 170 cm, pedig tudtuk, nem igaz. De nekünk ők voltak az ISTEN. Abban az időben az együttes valamennyi tagjába szerelmes volt valaki. Barátnőm pl. Kati, a Levit imádta. Gondolhatjátok, milyen nagy mellénnyel járt, mikor meghallotta legelőször a "Kati jött" c. dalukat. Hajtépésre csak azért nem került sor, mert elválaszthatatlan barátnők voltunk és én különben is szegény Lajost imádtam. Képzelhetitek azt a rózsaszín ködöt, ami az én agyamat borította el akkor, mikor visszakaptam tőle azt a zsebkendőt, amibe az izzadtságcseppeket törölte le az arcáról.(T.i. odarohantam hozzá a zsebkendőmmel, mikor az Ó Kisleányt énekelte). Voltam akkor 15-16 éves? Aztán édesanyám (aki nagyon szigorú volt, "minősítette" az ereklyémet, a "viselkedésemet" csak azért nem, mert a részletekbe nem mertem volna beavatni. Azt a dührohamot ami akkor kapott el, mikor a "kincsem" a mosógépbe "kitisztult", minősíteni sem lehet. Életem legnagyobb dilijét akkor vertem le. Azt hittem belehalok. Az egyetlen kézzel fogható emlékem tőle, és ettől fosztottak meg. Hát mit ragozzam tovább? Aztán a viharos érzelmek az évek multával csendes szeretetté szelídültek és az együttes valamennyi tagja iránt érzett kitörölhetetlen rajongássá vált. Megmaradt a zene szeretete, hatalma, ami végtelen, örök. Megmaradt a sok butácska, de gyönyörű emlék. És jó megosztani azokkal, akik ezt meg is tudják érteni. Például Veletek. |
|
| << 1 >> |